Támadás a celluloid ellen
Dokumentum- és kísérleti filmek a hosszú huszadik századból
(385 megtekintés)
A piac (1981)
A hetvenes-nyolcvanas években járunk. Lassan virágzásnak indulnak,
és egyre nagyobb szerepet játszanak a gazdaság és társadalom
életében a kisvállalkozások. Egy jellegzetes helyszínen, a Bosnyák
téren – és más nagy forgalmú "fogadó" piacokon –
sajátságos világok alakulnak ki. Hatalmas összegek és árumennyiségek
cserélnek gazdát perceken belül és egy ügyes, tőkével és
kapcsolatokkal rendelkező viszont eladó nagyobb haszonra tehet
szert, mint a termelő, vagy a kiskereskedő. Ennek a világnak a
kapcsolatrendszerét, törvényeit, működési mechanizmusát mutatja be a
film, máig érvényes tanulságokkal. A rendezője Mihályfy Sándor volt,
a főbb szerepekben pedig O. Szabó István, Szirtes Ági, Pártos Erzsi
és Gáspár Sándor tekinthetők meg.
Tizenegy több mint három (1976)
Tizenegy több mint három – egy 1976 végén bemutatott magyar
fekete-fehér tévéfilm, Nemere László rendezésében, Galgóczi Erzsébet
hasonló című drámájából. A valóságos eseményekre épülő történetet az
írónő a „bányászballada” alcímmel látta el. A cselekmény egy kis
bányászváros közösségében játszódik. Tragikus szerencsétlenség
nyomán előállt erkölcsi csapdát, emberi válsághelyzetet dolgoz fel
egyszerű, dokumentarista eszközökkel. A történet egyik szála az
emberi hősiesség, helytállás, bajtársi összetartás és áldozatkészség
tisztelete. A szerelmi szálat, a kegyetlen szükségszerűség és az
emberi erkölcs kikerülhetetlen ütközését már Galgóczy építette rá a
valós alaptörténetre. A főbb szerepeket Koltai Róbert, Rákosi Mária,
Monori Lili és Polgár Géza játszotta.
Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (1981)
1979-ben, a film elkezdésekor a háromszoros olimpiai és többszörös
profi Európa bajnok Papp Laci, az Óbudai TSZ keretén belül
ökölvívásra oktatott fiatal gyerekeket, de pár hónappal később
megválasztották az Ökölvívó Szövetség vezetőjévé. A film
közönségtalálkozókon, egykori társak, barátok és bokszolók
visszaemlékezésein keresztül bemutatja Papp László életét,
találkozik azzal a két ellenfelével Lengyelországban és Moszkvában
akik annak idején legyőzték, de a profi pályafutás bemutatása
mellett arra is keresi a választ, hogy a mindenki által esélyesnek
tartott mestert miért nem engedte az akkori politika a világbajnoki
címért ringbe szállni. Interjúk, dokumentumfilmek, egykori
híradófelvételek, beszélgetések, Papp László élménybeszámolói,
edzések, sportriporterek, írók, újságírók, a család, edzők,
haragosok, a Papp László főszereplésével készített játékfilm
szokványos kocsmai álverekedése, politikusok, rajongók, a közönség,
a film készítői nyilatkoznak meg előttünk. Nem minden szavuk
kívánkozik kőbe. De valahogyan mindenki elárulja magát. Valahogy
nagyon objektívra sikeredett Gulyás Gyula és Gulyás János ez a
kamerája.
Ezek a fiatalok! (1967)
Az Ezek a fiatalok! az első olyan magyar játékfilm, amely
kifejezetten a korszak új ifjúsági szubkultúrájával foglalkozik.
Persze a kor politikai miliőjének megfelelően nem annyira a
valóságot, hanem annak a pártközpontban elképzelt égi mását mutatja
be. A rendező Banovich Tamásnak mindenesetre valamennyi akkori nagy
tinédzserbálványt – Illés, Metro, Omega, Koncz Zsuzsa, Zalatnay
Sarolta – sikerült a kamerák elé állítania, és tucatnyi új sláger is
felcsendült a filmvásznon – lényegében ezekből a dalokból állt össze
az első magyar beat nagylemez. Néhány hónap elteltével már közel
egymillióra becsülték a nézőszámot, ezzel párhuzamosan pedig cikkek
és elemzések tucatjai láttak a sajtóban napvilágot. A példátlan
figyelem és népszerűség oka „mindössze” annyi volt, hogy az Ezek a
fiatalok egy banális történet keretein belül lehetőséget adott az
akkor legfontosabbnak vélt magyar beat-zenekarok önálló
szerzeményekkel való bemutatkozására.
Csonka vágányon (2014)
A hiánypótló film a történelmi Magyarország egyik legnehezebb, legtragikusabb időszakát eleveníti fel. Az első világháborús összeomlás után az utódállamok, meg sem várva a békeszerződést, megkezdték területfoglalást. Megszüntették a magyar közigazgatást, a magyar állam vezető tisztségviselőit állásaikból elbocsátották, fizetésüktől megfosztották, szolgálati lakásaikból kilakoltatták, az újonnan alakult országból kiutasították őket. A beosztott tisztviselőknek lehetővé tették a maradást, ha hűség-esküt tesznek az új államra. Akik ezt megtagadták, azokat is kiutasították az országból. A marhavagonokban érkező 426.000 menekültnek az anyaország nem tudott sem állást, sem lakást biztosítani, így azok hónapokig-évekig kénytelenek voltak a télen kifűthetetlen, nyáron kazánforróságú vagonokban a pályaudvarok mellékvágányára félretolva várni sorsuk jobbra fordulását. Az utolsó vagonlakó csak 1927 februárjában tudta elhagyni a marhakocsit. Róluk szól Dékány István rendező dokumentumfilmje.